Szal buszpálya. November 14. Jobbra részeg rokkercsapat... az egyik csőgatyás macsó nagyon éli. Én meg egy padon ülök a kettes buszállással szemben. Leült mellém egy hubabuba illatú fiatal srác . Nem teccik a cipője, csúnya. Am tök jó idő van és almát eszek.

Tiszapartis szalagavatón voltam. Annyira szép volt. Egy év múlva mi fogunk ott állni. Szép ruhában, végzősként, mosolyogva. Szalagot tűztem. Olyan megtisztelőnek éreztem. Amikor kitűztem neki a szalagot úgy meghatódtam. És jólesett mikor átölelt, úgy nagyon. Aztán a keringő következett. Annyira csinosak elegánsak és szépek voltak. Minden úgy egyben. Én is szeretnék jövőre ilyen lenni. Ez egy olyan része a középiskolás éveknek, ami úgy igazán hozzátartozik. Olyan elmaradhatatlan dolog aminek meg van a maga szépsége. Annyira büszke voltam rá amikor táncolt. Jó volt látni ahogy ő is úgy beleélte magát az egészbe. Vártam mikor tudok odamenni hozzá gratulálni de nem tudtam. Na meg táncoltam is volna vele, de arra sem került sor. Na mindegy majd utólag. Mostmár úgy bánom hogy nem mentem bulizni. Megjött hozzá a kedvem, biztos jó lett volna. Na de mostmár mindegy... majd jövőhéten meg hát jövő ilyenkor tuti... Egyébként még az is olyan jó volt, hogy ültünk a ruhatárnál beszélgettünk mint harmadikosok és találgattuk vajon nálunk jövőre mi lesz hogy lesz. Na majd kiderül. Addig meg marad a találgatás meg az álmodozás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.